A következőkben
Balázs András-Daganatbiológia, kétségek és remények 1984-ben a Gondolat kiadónál megjelent könyvéből szeretném levonni a tanulságokat.
A biológus szerző a sejtbiológia és a molekuláris biológia olyan ismeretanyagát sorakoztatja fel, amely a jövő orvostudománya számára új megoldásokat ígér. A könyv először a különböző szaporodási módokról ír a természetben kezdve az egysejtűektől egészen az emberi normális majd rákos szaporodási módokról. Hosszan ír a sejttenyészetek hasznosságáról a sejtek szaporodásának vizsgálatában , a tudományos kísérletezés során, valamint a sejtek érésének tanulmányozásában. Kutatási módszereket sorol fel az elkövetkezőkben, majd a sejtszaporodás szabályozóira tér rá (ezeket protoroknak nevezi).
A sejtosztódás a rák elleni kűzdelem kulcskérdése véli a szerző. A rák keletkezésének lényege a differenciálódás és sejtszaporodás szabályozásában fellépő kóros elváltozás.
A hormonok szerepe a sejtszaporodásban a követekező téma: Vannak például a sejtek által termelt anyagok, amelyek visszahatnak azokra a sejtekre, amelyekből származnak. Ezt az elméletet templát-antitemplát elméletnek nevezik, ebből fejlődött ki a chalon elmélet, aminek Szentgyörgyi Albert is híve volt, az általa elnevezett anyagok: promin illetve retin.
Növekedési faktorok amelyek a sejtek szaporodását serkentik: epidermális növekedési faktor, fibroblaszt növ. faktor, petefészek növ. faktor, izomsejt növ. faktor, vérlemezke eredetű növ. faktor, sokszorozódást serkentő aktivitás (MSA), idegi növ. faktor, CSF (kolónia stimuláló faktor), alfa-foetoprotein stb. Megfigyelték, hogy rákos betegeknél ezen anyagok szintje változik meg, többnyire emelkedik. A sejtek szaporodását gátló anyagok: biogén aminok, L-aszparagináz, argináz, fenilalanin-ammónia-liáz, polianionok, adenozin, ciklikus-adenozin-monofoszfát, mucopoliszacharidok, heparin, antineoplasztikus peptidek, szteroid hormonok, interferonok stb. Ezen anyagokat azonban nem lehet felhasználni kezelésre, mivel a szövetekből csak olyan anyagokat tudtak részlegesen megtisztítani, kivonni, amelyek általános, nem fajlagos, esetenként toxikus hatásúak. 1979-re kevés fajlagos hatású endogén inhibitort sikerűlt felfedezni. Többnyire valamilyen peptid, fehérje vagy glikoprotein. A kutatásokat pénzhiány miatt nem folytathatták.
A könyv állítása szerint a rák létrejöttében (onkogenézisében) szereplő legfontosabb külső tényezők:
1. kémiai karcinogén anyagok
2. fizikai rákkeltők pl. hő, dörzsölés, radioaktív sugárzás
3. onkogén vírusok.
Állatkísérletekben pl. karcinogén szénhidrogéneket (kátrányt tulajdonképpen) bőrre ecsetelve laphámrák, bőr alá adagolva szarkóma, vénába fecskendezve fehérvérűség, etetésükkel emlőrák idézhető elő. A dohányzással összefüggő tüdőrákért is ezek az anyagok a felelősek. Ismeretes, hogy a festékipari munkások könnyen húgyhólyagrákot kapnak. A rovar, gyomirtók, permetezőszerek ugyancsak rákot okozhatnak. A fűstölt húsok is rákkeltőek. A daganatok kockázatát a túlsúlyosság növeli. Az alkoholizmus rendszerint erős dohányzással jár eggyütt. Ezzel magyarázzák, hogy az alkohol elősegíti a dohányfüstben lévő karcinogén szénhidrogének felszívódását és így növeli a szájüregi-, gége-, és nyelőcsőrák előfordulását. A szépítőszerek sem mindig ártalmatlanok. A daganatképződés veszélyét elsősorban magas nemi-hormon tartalmuk okozza.
A lényeg, hogy a kémiai anyag bejut a sejtbe, ott az örökítő anyagot módosítja és végeredményben így jön létre a kóros, daganatos sejtszaporodás. A radioaktív sugárzásról mindenki tudja, hogy rákkeltő, hatását az elektronok szintjén váltja ki.
A vírusok szintén okozhatnak rákot. A Burkitt-limfóma esetén igazolták a rák víruseredetét.
A kémiai, fizikai és virális rákkeltők támadáspontja a DNS, vagy a DNS-fehérje kapcsolat.
A polipok, idült hurutok, elhanyagolt fekélyek, gyomorfekély vagy a pajzsmirigy göbös duzzanata legtöbbször rák kialakuláshoz vezet. Érdemes ezekre odafigyelni és ezeket a rákmegelőző állapotokat időben kezeltetni.
Az onkogenézis főbb szakaszai: A rákkeltő behatás után a sejtszaporodás gátlása figyelhető meg, ezt nevezik paradox fázisnak is. Utánna a sejtszaporodás felgyorsul, rendellenes sejtek mutatkoznak, majd kialakul a malignus, rosszindulatú elváltozás.
Megkülönböztetünk jó- és rosszindulatú daganatot.
Jóindulatú (benignus) az olyan daganat, amelynek sejtjei az erős burjánzáson kívűl viszonylag kevés rendellenességet mutatnak, legtöbbször az idegek nyomása fájdalomban, az ereké keringési rendellenességeket okoz. Rosszindulatúan elfajulhat.
A rosszindulatú (malignus) daganatot ha el nem távolítjuk, megöli a beteget. Növekedésük féktelen. Beszűrődnek az őket körűlvevő szövetekbe (infiltráció) , agresszívak. A vér és nyirokkeringés útján először a környező nyirokcsomókba, aztán akár a szervezet legtávolabbi zugaiba is behatolnak. Ott megtelepednek és áttéteket (metasztázisokat) képeznek.
A fény és elektronmikroszkópos elváltozások együtteséből gondos vizsgálat és értékelés után a sejtek rosszindulatú elfajulása biztonságosan megállapítható.
A könyv további része a rákos sejtek anyagcseréjére tér ki, valamint a hiroshimai atomrobbantásról ír. Kitér a protorok és inhibitorok hatásmechanizmusára, majd a génexpresszióról ír.
A könyv felteszi a kérdést: gyógyítható-e a rák? A válasz igen, az eredmények amelyeket felsorol, bizonyítja, hogy lehetséges a teljes felépülés rákból.
Foglalkozik a megelőzés módozataival, és milyen tünetekre kell odafigyelni, amikor a rák megjelenik pl. (bélrák esetén a székrekedés és hasmenés rendszertelenűl váltakoznak.)
Végűl a citosztatikumokat és hagyományos rákkezelési módokat taglalja. A daganatellenes immunterápiában a stratégiának két fő iránya van:
- Fokozni a természetes védekező rendszer aktivitását és,
- Visszaszorítani a daganatok immunrendszert bénító aknamunkáját.
Nagy reményeket fűznek a szelektív endogén inhibitorok iránt mert: gátlóhatása jelentős, szelektivitásuk nagyfokú, toxicitásuk nincs, mellékhatásuk minimális, alkalmazhatósága: széles körű, faj-aspecifikus.
A könyv végűl a kezelési módokról és a magyar rákkutatók eredményeiből közöl: - sejtproliferációs alapkutatások,
- peptidkémiai alapkutatások,
- protorszabadalmak (pl. trimetillizin TML, timopoietin TP stb.)
A magyar gyógyszeriparnak jelentős célkitűzése volt a könyv megjelenésének idejében a sejtproliferációs peptidek kutatása valamint az interferon nagy mennyiségben gyártása.