Szent-Györgyi Albert és a rákkutatás

A Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert gondolatai nyomán

  Szent-Györgyi Albert vallja: a rák természetének megismerésével a megbetegedést elkerülhetjük.

A minap olvastam el nagy tudósunk könyvét a Válogatott tanulmányokat. Ebben leirja, hogy hogyan fedezte fel a C vitamint, izomműködéssel kapcsolatos kutatásairól valamint rákkutatásról ir. Ugyancsak ebben a könyvben szó van arról is, hogy Amerikában milyen nehezen jutott pénzforrásokhoz a rákkutatásának támogatására, habár teljesen tisztában volt a rák természetét illetően sőt még molekuláris szinten is értette a rákos folyamatot. Tulajdonképpen pénzügyi támogatás nélkül ellehetetlenült a munkája.

  Egy sztori a könyvből, hogy amikor megbetegedett tüdőgyulladásban napi C vitamin adagját 8 g-ra emelte és napokon belül meggyógyult. Szerinte az emberek naponta kellene nagyobb adag C vitamint szedniük, és állandóan az asztalon kellene lennie akárcsak a sótartónak. C vitamin szedésével nemcsak súlyos rendszerbetegségeket, hanem a rákot is kezelhetjük. Igy fontos, hogy táplálékaink magas C vitamin tartalmúak legyenek, ha le akarjuk győzni a rákot. Legjobbak a friss bió zöldségek és szines gyümölcsök.

Idézet: Ralph W. Moss: Szent-Györgyi Albert című könyvéből

ALFÁTÓL BÉTÁIG fejezet:

„A földi élet történetének sarkalatos pontja a fény megjelenése volt. Ahogy már említettük, az első időszakban a földgolyót mindenütt vastag, sötét vízpárából álló takaró borította. Nem létezett szabad oxigén, így stabil elektron akceptor molekula sem. Ezek között a körülmények között az élet a fejlődés csak nagyon alacsony fokáig tudott eljutni, amelynek gyakorlatilag nem maradtak nyomai. Az oxigénforrás ebben az időszakban a metilglioxál volt, melynek elektronfelvevő képessége a ma rendelkezésünkre álló levegő oxigénjéhez képest csekély. Ekkor csak osztódás létezett, az egyszerű életformák nagyon igyekeztek a barátságtalan környezetben fennmaradni.

A primitív szervezetek összes energiájukat egyetlen feladatra, az állandó reprodukcióra összpontosították. Nagyon kevés energia maradt, ha egyáltalán jutott belőle valami arra, hogy ezek a sejtek egymáshoz tapadjanak (kohézió), vagy arra, hogy speciális funkciókat alakítsanak ki (differenciálódás). A kohézió és a differenciálódás luxusát – melyek nélkül nincs evolúció – ezek az egyszerű szervezetek nem engedhették meg maguknak. Szent-Györgyi ezt az első, sötétben zajló szaporodási fázist „alfa periódusnak” nevezte el. Ahogy a föld hűlni kezdett, és a sűrű vízpára csapadékká alakulva lehullott, a fény eljutott a földfelszínre. A fényenergia felhasználásával a primitív szervezetek a vizet elemeire, hidrogénre és oxigénre bontották fel. Így alakult ki az oxigénben dús atmoszféra, és amikor a levegő már szó szerint tele volt nagyon aktív elektron akceptor molekulákkal, beindulhatott a fejlődés és a differenciálódás. „Ennek a folyamatnak a végeredménye mi vagyunk” – mondta Albert.

Az élet történetének fény jelenlétében zajló (a fény közben eljutott a felszínre) második, oxidációs szakaszát nevezte Albert „béta periódusnak”. Lehetségessé vált, hogy a fehérjék leadják elektronjaikat (azaz korábbi hasonlatunkhoz visszatérve, a zsúfolt parkolóból autókat távolítottak el), ezáltal a fehérjék kezdtek egymáshoz tapadni és szerveződni. Ezzel viszont a köztük fellépő reakciók egyre bonyolultabbak és kifinomultabbak lettek. A fehérjék összetapadtak, specializálódtak, növekedtek. A kohéziónak és a struktúrának azonban van egy hátránya is: akadályozzák a szaporodást. Így amikor egy sejt osztódik, kohéziós erőit csökkentenie kell, és struktúrájának egy részét le kell építenie – ezt a jelenséget már a kezdő biológusok is könnyen felismerik a mikroszkóp alatt. Szent-Györgyi feltételezte, hogy ebben a folyamatban a fejlett sejt bizonyos mértékig az „alfa állapotba”, az élet alapformájába tér vissza.

Miután az osztódás befejeződött, a sejtnek újra fel kell építenie a komplikáltabb „béta állapotot”. Bizonyos esetekben azonban az osztódás után valami megakadályozza a sejt visszatérését a „béta állapotba”. Ilyenkor egy nagyon súlyos működési zavar jön létre, mivel a sejtnek nincs választása: az „alfa állapotban” maradva osztódását akkor is folytatnia kell, ha erre nincs igény. Mintha egy sérült gramofonlemezen elakadva, ugyanabban a barázdában járna körbe-körbe a tű. Valamennyien nagyon jól tudjuk, hogy mindez végül is az onkológus várószobájába vezet. A daganat tehát több ezer, több millió olyan burjánzó sejtből áll, amelyek nem tudtak a „béta állapotba” visszatérni. Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy Szent-Györgyinek az élet keletkezéséről kidolgozott elmélete, egyben a rák kialakulásának elmélete is. Az abnormálisan működő ráksejtekre jellemző, hogy primitív sejtformákat képeznek, korlátlanul növekednek és nincs meg közöttük a sejteket összetartó kohézió. Ezért képeznek áttéteket: ilyenkor a sejtek elszakadnak az eredeti daganattól, és szétterjednek a szervezetben. Minél inkább visszatér egy ráksejt a primitív „alfa állapotba”, szaporodása annál gyorsabb, kohéziós képessége pedig annál kisebb lesz; ez jellemző a nagyon rosszindulatú daganatokra. Ezzel azt is meg lehet magyarázni, mondta Albert, hogy miért hasonlítanak annyira egymásra a nagyon gyorsan osztódó sejtek, legyenek azok embrionális sejtek, ráksejtek vagy nagyon gyorsan osztódó normális sejtek.”

A további idézeteket Szent-Györgyi Albert különböző beszédeiből vettem át.

    „Amit meg akarunk gyógyítani, azt előbb meg kell ismernünk.”

     „Hiábavaló időtöltés a rák gyógymódját bekötött szemmel keresni. Amíg a szubmolekuláris biológiai tudásunk nem elegendő ahhoz, hogy nagyon pontosan avatkozzunk be a sejt folyamataiba, addig a megelőzés a legjobb módszer. Igyekeznünk kell a szervezet működőképességét a lehető legjobban megőrizni.”

    „A szervezet fogyatékosságai, sokkal kevésbé a velünk született hibákból, mint inkább a szervezetünkkel szemben elkövetett visszaélésekből erednek.”

A ráknak hadat üzent az orvostudomány az 1970-es években. Az elmúlt 40 évben azonban a rákos megbetegedések száma csak nőtt. Ezt a csatát a tudósok folyamatosan vívják, de bizonyos kisebb győzelmek ellenére, be kell látnunk, hogy állóháború alakult ki.

  

       „A jelenlegi orvosi gyakorlat féloldalas. Olyan sokat foglalkozott a betegséggel, hogy közben elvakult és közben megfeledkezett az egészségről. Diákéveimben előadások végtelen sorát kellett végighallgatnom a betegségekről, de egyre sem emlékszem, amely az egészséggel foglalkozott volna. Valószínűleg ma is ugyanez a helyzet. A mai orvostudomány ideája az összes betegség gyógyítása, de ne feledjük: a „Nem beteg” tagadás. A teljes egészség viszont pozitív állítás.”

      „A rák egy összetett szabályozórendszer zavara.”

      „Amíg a rákprobléma megoldatlan, vétek volna a látókört beszűkíteni."

Van azonban más módszer is a túlélésre. Ez a kikerülés technikáinak felismerése, különböző tudatossági szintjeinken. Szükséges azonban jól megismernünk az ellenséget ahhoz, hogy ki tudjuk kerülni. A rák is sokat fejlődött az évtizedek folyamán.

Az ember valamennyi megnyilvánulási szintjén - fizikai, energia, érzelem, gondolat, kapcsolat, lélek, szellem testébe - igyekszik beférkőzni. Az alaptermészete azonban minden szinten azonos. Szent-Györgyi Albert professzor hasonlatával élve:
„Olyan, mint ha egy sérült gramofonlemezen elakadva ugyanabban a barázdában járna körbe - körbe a tű."