Olvasván Clive Barker- Korbács cimű könyvét, ami egy world fantazy díjjal kitűntetett regény, azon gondolkodtam, hogy milyen szerepe lehet a fantáziának a rákos betegek gyógyúlásánál. Mert biztos, hogy szerepe van. Ha képzeletben el tudja képzelni a beteg, hogy egészséges és úgy is viselkedik, állandóan nem emlegeti betegségét, hanem fantáziájában lejátszik egy olyan életmódot ami akkor volt amikor még egészséges volt, vagy hogy hogyan viselkedik egy egészséges ember, esetleg azt, hogy nincs rák a testében, fájdalommentesen, szabadon mozog, a rák felszívódik, megsemmisűl, elporlik, vagy egy ön által kitalált fantáziaképpel- akkor már nyert ügye van mivel az univerzumban levő vonzás törvénye rögtön beindul és magához kezdi vonzani az egészséget vagy azt ami az eléréséhez szükséges.
A könyv borítólapján pedig ez áll: Amit elképzelünk arról soha nem szabad lemondani. Ha igaz ez a mondat, akkor a bennünk levő hit képes csodákra és erről ne mondjunk le, mert amit elképzelünk az előbb-utóbb megvalósul, ez törvény.
Ha pedig többször mondogatja, hogy: Egészséges vagyok! egy idő után a tudatalattija elfogadja, és előfordulhat, hogy a rák magától eltűnik. Ez nem önbecsapás, hanem a tudatalatti azon képessége, hogy amit sokszor pozitív módon ismételgetünk, azt előbb-utóbb realitásnak kezdi vélni, ha még fantáziálunk is és a fantáziálás közben jó érzéseket próbálunk átélni, az megsokszorozza a sikert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése