A piros szőlő rákellenes hatása

  A piros szőlő resveratrol tartalmánál fogva hatékony lehet melanomák kezelésére.
A resveratrol amellett, hogy gátolja a daganatsejtek osztódását, elősegíti az elfajult sejtek apoptózisát, tehát a programozott sejthalál folyamatát, amit a rákos sejtek sikeresen kikerülnek. A resveratrolnak szelektiv daganatgátló hatásai vannak, sok szakember szerint alkalmas a melanómás betegek kiegészitő terápiájában.
  Persze ne felejtsük el, hogy a szőlő magja B17 vitamint tartalmaz, ami szintén rákellenes hatású.

A gyömbér rákellenes hatása

  Neves egyetemek tudósai mint például a minnesota-i egyetem Horner intézete, az Amerikai rákkutató szervezet, a grúziai állami egyetem, a szaud-arábiai Abdulaziz egyetem és egyéb tanulmányok kimutatták, hogy a gyömbérben található gingerol hatóanyag hatásos egyes ráktipusok kezelésére mint:
vastag és végbélrák, prosztata és petefészekrák, mellrák, tűdőrák, hasnyálmirigy és bőrrák.
  A gyömbér gyulladáscsökkentő, antioxidáns, ráksejt pusztitó, tumorcsökkentő, a sejtek burjánzását megakadályozó, apoptózist vagy fizikai sejthalált beinditó és sejtfelbontó hatásain keresztül fejti ki jótékony hatását.
  A gyömbér a kemoterápiának ellenálló ráktipusokra is hatással volt, a szokásos rákkezelésre immunissá vált rákot elpusztitotta és hatékonnyá tudta tenni a kemoterápiás kezelést is. Nincs mellékhatása, azonban a naponta fogyasztható mennyiséget a tudósok nem tudták még megállapitani embernél, hiszen a kutatások állatkisérleteken folytak. Egereken például a prosztata tumort 56%-al tudták csökkenteni. A mellrákos sejtek burjánzását a gyömbér képes volt megállitani, miközben az ép mellsejtekre nem volt negativ hatással.
  A gyömbér úgy fejti ki hatását, hogy a rákos sejtek önmagukat öngyilkosságra szánják- ez az apoptózis illetve magukat a makrofág sejtekkel megemésztetik, megetetik önmagukat- ez az autophagy jelenség.
  Összefoglalva a kutatások eredményeit, a gyömbér remek gyógymód rákos  betegek számára, főképp ha ellenállóak lesznek a kemoterápiás gyógyszerekre, amelyeket sokáig adva előbb-utóbb ellenállást váltanak ki a rákos sejtek, ennek magyarázata molekuláris szintű.

A hit szerepe a rákos betegek gyógyulásánál

  Fontos, hogy az ember higgyen valamiben. Rákos betegek esetén ez különösképpen fontos. Ma számos könyv foglalkozik a hit szerepéről a gyógyulásban. Csak egy példa: a Biblia. Egy rákos betegnek, ha nincs hite, azaz kételkedik a saját gyógyulásában, a tapasztalat azt mutatja, hogy nem is fog meggyógyulni. Határozott elképzelései kell legyenek, tervszerűen kell felépitenie saját gyógyulási stratégiáját, erősen hinnie kell, hogy amilyen kezelést felvállalt az meghozza majd a 100 százalékos eredményt, azaz a tökéletes gyógyulást. De talán még ez is kevésnek bizonyulhat egyes könyvek szerint pl. a Titok cimű világhirű könyv szerint, fontos hogy el is tudjuk képzelni azt, hogy gyógyultak vagyunk, viselkedjünk úgy, mintha tökéletesen egészségesek volnánk, ne beszéljünk, ne gondolkozzunk a betegségeinkről, mert ezáltal a tudatalattinkat arra programozzuk, hogy nekünk rosszul kell éreznünk magunkat. Képzeljük el, milyen lenne ha egészségesek lennénk, mit tennénk, hogyan mozognánk, mivel foglalkoznánk, mit változtatnánk az életünkben stb. Fontos, hogy képzeletünkhöz kellemes érzéseket fűzzűnk pl. jóleső meleg érzést a szivűnk táján, érezzünk örömet, békét, boldogságot stb. Ezáltal magunkat és tudatalattinkat a gyógyulás pályájára terelhetjük. Ne akarjuk görcsösen a gyógyulást, mert csak rontunk a helyzeten. Fontos, hogy minél lazábbak legyünk, mikor ezeket a mentális gyakorlatokat végezzük. Mikor a gyakorlatokat elvégeztük, hagyjuk érlelődni magunkban, végezzük tovább mindennapi feladatainkat. Időnként, mikor laza állapotban vagyunk, nem stresszeljük magunkat valami miatt, ismét végezzük el ezeket az elmebeli gyakorlatokat. El se lehet képzelni, hogy milyen hatalma van a tudatalattinknak. Meg kell tanulni beprogramozni azt. Csak hagyni kell őt szabadon dolgozni, és meglátjuk, hogy végül megoldásra vezet, hogyan nyerjük vissza egészségünket.
  Fontos, hogy elkezdjünk mi is tenni valamit, az egészségünkért, ezért ajánlom, hogy inkább valami természetes módszert alkalmazzunk betegségünk legyőzésében. Ennek a blognak is az egyik célja, hogy megismertesse az olvasóval a gyógynövények általi terápiákat. Egyre több adat kezd napvilágot látni, hogy milyen veszélyes az egészségre a mai modern kemoterápia, besugarazás stb., én személy szerint ha tehetném, mindenkit lebeszélnék róla, és inkább a természetest ajánlanám.
  A tudatalatti programozásról és pozitiv életvitelről számos anyag kering az interneten, érdemes néhányukat kipróbálni.
  Itt csak Louise L. Hay könyvéből az Éld az életed!-ből irom ki azt a megerősitést, amit ha naponta többször mondogatunk, ismételjük, mignem a tudatalattinkba beivódik, persze jóleső érzéseket kötve hozzá, nagy sikereket érhetünk el a gyógyulásunk terén:
  A szerző szerint a rák oka: Mély sebek. Neheztelés régi sérelmek miatt.Titkos bánat emészti a testet. Gyűlölet. Kétségbeesés. Ezek feloldására jó ha naponta többször mondogatjuk mint egy mantrát: Szeretettel megbocsátok és elengedem a múltat. Lényemet öröm járja át. Szeretem magamat. Bizom magamban.

Szent-Györgyi Albert és a rákkutatás

A Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert gondolatai nyomán

  Szent-Györgyi Albert vallja: a rák természetének megismerésével a megbetegedést elkerülhetjük.

A minap olvastam el nagy tudósunk könyvét a Válogatott tanulmányokat. Ebben leirja, hogy hogyan fedezte fel a C vitamint, izomműködéssel kapcsolatos kutatásairól valamint rákkutatásról ir. Ugyancsak ebben a könyvben szó van arról is, hogy Amerikában milyen nehezen jutott pénzforrásokhoz a rákkutatásának támogatására, habár teljesen tisztában volt a rák természetét illetően sőt még molekuláris szinten is értette a rákos folyamatot. Tulajdonképpen pénzügyi támogatás nélkül ellehetetlenült a munkája.

  Egy sztori a könyvből, hogy amikor megbetegedett tüdőgyulladásban napi C vitamin adagját 8 g-ra emelte és napokon belül meggyógyult. Szerinte az emberek naponta kellene nagyobb adag C vitamint szedniük, és állandóan az asztalon kellene lennie akárcsak a sótartónak. C vitamin szedésével nemcsak súlyos rendszerbetegségeket, hanem a rákot is kezelhetjük. Igy fontos, hogy táplálékaink magas C vitamin tartalmúak legyenek, ha le akarjuk győzni a rákot. Legjobbak a friss bió zöldségek és szines gyümölcsök.

Idézet: Ralph W. Moss: Szent-Györgyi Albert című könyvéből

ALFÁTÓL BÉTÁIG fejezet:

„A földi élet történetének sarkalatos pontja a fény megjelenése volt. Ahogy már említettük, az első időszakban a földgolyót mindenütt vastag, sötét vízpárából álló takaró borította. Nem létezett szabad oxigén, így stabil elektron akceptor molekula sem. Ezek között a körülmények között az élet a fejlődés csak nagyon alacsony fokáig tudott eljutni, amelynek gyakorlatilag nem maradtak nyomai. Az oxigénforrás ebben az időszakban a metilglioxál volt, melynek elektronfelvevő képessége a ma rendelkezésünkre álló levegő oxigénjéhez képest csekély. Ekkor csak osztódás létezett, az egyszerű életformák nagyon igyekeztek a barátságtalan környezetben fennmaradni.

A primitív szervezetek összes energiájukat egyetlen feladatra, az állandó reprodukcióra összpontosították. Nagyon kevés energia maradt, ha egyáltalán jutott belőle valami arra, hogy ezek a sejtek egymáshoz tapadjanak (kohézió), vagy arra, hogy speciális funkciókat alakítsanak ki (differenciálódás). A kohézió és a differenciálódás luxusát – melyek nélkül nincs evolúció – ezek az egyszerű szervezetek nem engedhették meg maguknak. Szent-Györgyi ezt az első, sötétben zajló szaporodási fázist „alfa periódusnak” nevezte el. Ahogy a föld hűlni kezdett, és a sűrű vízpára csapadékká alakulva lehullott, a fény eljutott a földfelszínre. A fényenergia felhasználásával a primitív szervezetek a vizet elemeire, hidrogénre és oxigénre bontották fel. Így alakult ki az oxigénben dús atmoszféra, és amikor a levegő már szó szerint tele volt nagyon aktív elektron akceptor molekulákkal, beindulhatott a fejlődés és a differenciálódás. „Ennek a folyamatnak a végeredménye mi vagyunk” – mondta Albert.

Az élet történetének fény jelenlétében zajló (a fény közben eljutott a felszínre) második, oxidációs szakaszát nevezte Albert „béta periódusnak”. Lehetségessé vált, hogy a fehérjék leadják elektronjaikat (azaz korábbi hasonlatunkhoz visszatérve, a zsúfolt parkolóból autókat távolítottak el), ezáltal a fehérjék kezdtek egymáshoz tapadni és szerveződni. Ezzel viszont a köztük fellépő reakciók egyre bonyolultabbak és kifinomultabbak lettek. A fehérjék összetapadtak, specializálódtak, növekedtek. A kohéziónak és a struktúrának azonban van egy hátránya is: akadályozzák a szaporodást. Így amikor egy sejt osztódik, kohéziós erőit csökkentenie kell, és struktúrájának egy részét le kell építenie – ezt a jelenséget már a kezdő biológusok is könnyen felismerik a mikroszkóp alatt. Szent-Györgyi feltételezte, hogy ebben a folyamatban a fejlett sejt bizonyos mértékig az „alfa állapotba”, az élet alapformájába tér vissza.

Miután az osztódás befejeződött, a sejtnek újra fel kell építenie a komplikáltabb „béta állapotot”. Bizonyos esetekben azonban az osztódás után valami megakadályozza a sejt visszatérését a „béta állapotba”. Ilyenkor egy nagyon súlyos működési zavar jön létre, mivel a sejtnek nincs választása: az „alfa állapotban” maradva osztódását akkor is folytatnia kell, ha erre nincs igény. Mintha egy sérült gramofonlemezen elakadva, ugyanabban a barázdában járna körbe-körbe a tű. Valamennyien nagyon jól tudjuk, hogy mindez végül is az onkológus várószobájába vezet. A daganat tehát több ezer, több millió olyan burjánzó sejtből áll, amelyek nem tudtak a „béta állapotba” visszatérni. Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy Szent-Györgyinek az élet keletkezéséről kidolgozott elmélete, egyben a rák kialakulásának elmélete is. Az abnormálisan működő ráksejtekre jellemző, hogy primitív sejtformákat képeznek, korlátlanul növekednek és nincs meg közöttük a sejteket összetartó kohézió. Ezért képeznek áttéteket: ilyenkor a sejtek elszakadnak az eredeti daganattól, és szétterjednek a szervezetben. Minél inkább visszatér egy ráksejt a primitív „alfa állapotba”, szaporodása annál gyorsabb, kohéziós képessége pedig annál kisebb lesz; ez jellemző a nagyon rosszindulatú daganatokra. Ezzel azt is meg lehet magyarázni, mondta Albert, hogy miért hasonlítanak annyira egymásra a nagyon gyorsan osztódó sejtek, legyenek azok embrionális sejtek, ráksejtek vagy nagyon gyorsan osztódó normális sejtek.”

A további idézeteket Szent-Györgyi Albert különböző beszédeiből vettem át.

    „Amit meg akarunk gyógyítani, azt előbb meg kell ismernünk.”

     „Hiábavaló időtöltés a rák gyógymódját bekötött szemmel keresni. Amíg a szubmolekuláris biológiai tudásunk nem elegendő ahhoz, hogy nagyon pontosan avatkozzunk be a sejt folyamataiba, addig a megelőzés a legjobb módszer. Igyekeznünk kell a szervezet működőképességét a lehető legjobban megőrizni.”

    „A szervezet fogyatékosságai, sokkal kevésbé a velünk született hibákból, mint inkább a szervezetünkkel szemben elkövetett visszaélésekből erednek.”

A ráknak hadat üzent az orvostudomány az 1970-es években. Az elmúlt 40 évben azonban a rákos megbetegedések száma csak nőtt. Ezt a csatát a tudósok folyamatosan vívják, de bizonyos kisebb győzelmek ellenére, be kell látnunk, hogy állóháború alakult ki.

  

       „A jelenlegi orvosi gyakorlat féloldalas. Olyan sokat foglalkozott a betegséggel, hogy közben elvakult és közben megfeledkezett az egészségről. Diákéveimben előadások végtelen sorát kellett végighallgatnom a betegségekről, de egyre sem emlékszem, amely az egészséggel foglalkozott volna. Valószínűleg ma is ugyanez a helyzet. A mai orvostudomány ideája az összes betegség gyógyítása, de ne feledjük: a „Nem beteg” tagadás. A teljes egészség viszont pozitív állítás.”

      „A rák egy összetett szabályozórendszer zavara.”

      „Amíg a rákprobléma megoldatlan, vétek volna a látókört beszűkíteni."

Van azonban más módszer is a túlélésre. Ez a kikerülés technikáinak felismerése, különböző tudatossági szintjeinken. Szükséges azonban jól megismernünk az ellenséget ahhoz, hogy ki tudjuk kerülni. A rák is sokat fejlődött az évtizedek folyamán.

Az ember valamennyi megnyilvánulási szintjén - fizikai, energia, érzelem, gondolat, kapcsolat, lélek, szellem testébe - igyekszik beférkőzni. Az alaptermészete azonban minden szinten azonos. Szent-Györgyi Albert professzor hasonlatával élve:
„Olyan, mint ha egy sérült gramofonlemezen elakadva ugyanabban a barázdában járna körbe - körbe a tű."